2014. december 10.
XIII. évfolyam 12. szám.
Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
KÖNYVAJÁNLÓ
A MEK-ről letőlthető
művek


Ajánlott Honlapok
Munkatársaink Honlapjai
Naplók, jegyzetek.
(blog)
Mauro Guiliani
1. Guitar concerto
Mily szégyen élni s nem kiáltani,
hogy minden, ami történik velünk,
csak álom-film, káprázat-valami,
mely eltûnik, ha jõ a reggelünk!
Mily szégyen megnyugodni s nézni csak,
vagy nézni sem, csak tudomásul venni:
ez ágyú, ez kard, ez rohamsisak,
gyerünk tovább, majd más segít rajt; nem mi!

Mi lett belõlünk? és az, ami lett,
hogyan lett? mért lett? Gyilkos változás!
Ember vagy? Hallasz? Nem? Hát nincs füled?
Nincs benned egy csipet csodálkozás?
Amit léleknek mondtak, az mi most?
S mi tudja érdekelni, mondd, mi tudja?
Szemed hogy lásson írott papirost,
ha nem döfi át a gyötrelmek rúdja?

Mindaz, mi van, oly kínos esztelen,
oly össze-vissza, oly határtalan;
a jég hátán sétál a meztelen,
s nem mondja senki: "ez ruhátalan!"
A körmök alá verik a szeget,
s hogy fáj ez, arról már nem is beszélnek,
ezer halál ül minden perc megett,
s az emberek csak élnek, élnek, élnek!

Nincs összefüggés, nincs emlékezet,
gondolkodás nincs és nincs gondolat;
sietõ lábak, kapkodó kezek,
fejetlen testek, fejfedõk alatt;
cvikker mögött nincs szem, s a szem mögött
nincs agy s az agy mögött nincs égi szikra.
Mik hát ez élõ s hemzsegõ dögök?
ember-vonás, hogy' hullott arcaikra?

Miért vagyok rab? és te mért vonod
jármod belétörõdve? mért türöd,
hogy minden kínok szíjából fonott
korbáccsal verjen Ringy Pál, Rongy Fülöp?
Ezért? Ezért a züllött tébolyért?
ezért a rothadt sátán-hányadékért?
ezért az agykirágó vérbajért?
ezért az életfojtó árnyékszékért?

Az nem lehet! Itt valami varázs
mondott reánk megbénító igét,
merevvé tett pók-lé, kígyómarás,
én nem tudom mi, s nem tudom mikép.
Én csak sikoltok, mert álom-lidérc
szorongat nappal és csalán a párnám,
s talán kihez most szólok: meg sem értsz,
s nem érted, hogy miért e kába lármám?

Nem érted… Azt hiszed, hogy túlozok,
Hogy vészharangot húzok egy gyufának,
s kiáltok, mert torkomban hang mozog,
s hangom kiadni jól esik pofámnak.
Úgy érzed, hogy beszédem csak potya,
nem érted, hogy mért ordítok, nem érted!
S én nyíva, mint egy elrúgott kutya,
viszem sarokba fájdalmamat érted.

1922 (?)

Gábor Andor
      Miért?
Gyertyafényes szép karácsony,
Hogy eljöjjön, alig várom.
Nem vágyom én fenyőfára,
Csak meleg legyen a kályha.

Nem kell cukor, csoki szelet,
Csak kapjunk kis friss  kenyeret.
Ha nálunk is angyal járna,
Lenne csizma meg kabátka.

Ha az apám munkát kapna,
Nem is kéne az angyalka!
Megvenne ő miden szépet,
Miről anyám mond meséket.


Kamarás Klára
Szegény gyermek imádsága
Leült mellém a Csend és hallgatott.
Hó-puha Csend volt , nem zavart. Lesett.
Árnyéktalanul árnyékok felett
libbent tova és engem ott hagyott.

Jó volt pihenni. Csörtetők között
egy pillanat még nyugalmat hozott,
a lélek végre szépet álmodott.
Sajnos a béke már elköltözött.

A képernyőt a reklám rázza szét,
az ember szinte elveszti eszét.
Vegyél! Vigyed! Csak ennyibe kerül!

Semmit nem ér , de már is viheted.
Mocsokkal gyilkolják az ünnepet.
Innen még Isten is elmenekül.
Kántor Zoltán
Ünnep előtt
Valahol Borsodban
megbújó faluban
a konyha asztalon
egy gyertya fellobban.

Lábosban főtt krumpli
kolbászról álmodik.
Vasárnap este van,
kigyúlt a második.

Nénike motyogja:
Eljönnek lányomék
ünnepre biztosan…
Már mind a három ég.

Talán majd szomszédja
pár szóra még betér.
Az összes láng lobog,
az Advent véget ér.


Ricza István
Négy gyertya
Télapó piros palástban,
földig lóg a zsákja,
rongyos, éhes kisgyereknek
csurog már a nyála
ősz szakállú kéményt keres
- nincs itt más, csak putri -
fényes-édes ajándékot
hova tudnám dugni?
kölyökkéz nyúl, az öregnek
félreáll a szája:
Anyád kurva, apád koldus,
húzzál a picsába!
Kis-Mezei Katalin
Télapó de luxe
Patkó Károly: Székely fej.
Hidegek jönnek.
Léhák, kövérek
és gyávák vagyunk!

Ez sem igaz,
az sem, ha zúg!
A pénz az Úr!

Élő halott vagyok,
nem jön szívemre szó… !

Rada Gyula
A tél elé
A Földgolyó jól forogna jó irányba, ha rossz emberek nem forgatnák annyira hatékonyan rossz irányba.

Sok ember lesz nap mint nap földönfutóvá a Földet tiprók áldatlan jóvoltából.

Megszokott paradox: nem egy ország vezetése elzárkózik a menekültek befogadásától, ugyanakkor hallgat arról, hogy  -  közvetlenül vagy közvetve  -  igencsak hozzájárult menekülésre kényszerítő balsorsukhoz.

Mennynek, Pokolnak egyaránt sok szószólója van, de a Pokolnak azért lényegesen több.

Keletnek kell a Nyugat, de, véleményem szerint, nem ez a Nyugat. Fordítva is így van  -  és mindkét álláspontot meg tudom érteni!

Nem az a legrosszabb út, amelyik sehová sem vezet, különösen manapság, amikor annyi út vezet a Pokolba.

Aki gondolkodik, az könnyen felismerheti: a terrorizmus többnyire válasz egy előző terrorizmusra. A felismerés azonban ritkán jelent egyúttal beismerést!

A talajt és a vizet különböző káros anyagokkal szennyezik, a levegőt ezen felül szennyes vagy mérgező szavakkal is.

Egy Föld van, de rajta sok Pokol.

Hangzatos szavak mögött gyakori a léggömbök pukkanása.

Mi a csudának ezek a hosszú, kanyargós, szemforgatós, körmönfont politikai beszédek? Egyetlen rövid mondat elég lenne helyettük, amely így kezdődik: „Ide nekem…!”.

Úgy kezdte, hogy ő már nem akar semmit, ebből megértettem: változatlanul mindent akar.

Őt is anya szülte, de erről már régen megfeledkezett.

Az antiszemitizmustól legtávolabb eső gondolat: Izrael a most épülő fallal nem annyira a palesztinoktól határolja el magát, mint inkább a józan észtől.
Lelkes Miklós
Gondolatok, aforizmák
Király Gábor
A hit
Abban a hitben élek, hogy Isten illúzió, régi, támolygó remények
keltette gyatra vágy,
hogy értelme van a halálnak,
értelme ennek a szűkre metszett értelemnek, s kell lennie ígéretnek, hová nem jut el utazó.
De nincsen. Ha Istent keres,
mindig magába fordul a dőre,
s ott bóklászik, amíg végül
önmagára bukkan — egy szebb,
jobb önmagára —, ki dicsfénnyel felruházva látható, óvó, kegyes,
s meg nem érthető, de ez természetes, hisz értelmen túli értelmet keres,
s ilyet csak magában talál, ahol
a kint nem létezik, és nem válaszol, mert a kint egyszerűen félelmetes,
hol akárhány kérdést szegez
a világnak, a válaszok csak
újabb kérdést szülnek,
s a kérdések egymásnak
s a kérdező agyának feszülnek,
körbe kergetve fennen lóbált bottal, üvöltve, hogy nincs itt semmi látnivaló, hát egyszerűbb visszabújni a fejbe,
és hinni a felsőbb erőt,
mint tovább faggatni a semmit,
a meg nem ismerhetőt.


....
Kattints a kép nagyítható.
Patkó Károly
festőművész
Albert-Lőrincz Márton:
hódolat a nyelvhez
Arany-Tóth Katalin: Mélység
Baranyi Ferenc: Tudod-e, mit teszel?
Bárdos László: Performansz
Bittner János: Tükör
Bodó Csiba Gizella: Ha menni kell
D. Nagy Lajos: A tél küszöbén
Debreczeny György: a forradalmár
Fetykó Judit: Az ötvenedik évben
G. Ferenczy Hanna: Ne gyere többé
Gligorics Teru: Már nem akarok...
Horváth Hoitsy Edit: Így éltemitt…
Juhász Ferenc: Mária
Kajuk Gyula: Holdfényben
Karaffa Gyula: Nézek egy képet...
Koosan Ildikó: Ismertetőjel
Kő-Szabó Imre: A fűrészelő
Lehoczki Károly:
Lakótelep az isten háta mögött
Nógrádi Gábor: Testamentum
Ódor György: Közélet
Péter Erika: Prognózis
Pethő N. Gábor: Fel-alá...
Sárközi László: Önarckép
T. Ágoston László: Macskaszemmel
Tiszai P. Imre: Darabtemető
Tiszai P. Imre: József Attilához
Vadász János: Számvetés
Vasi Ferenc Zoltán: Lázam
Vihar Judit: Öt Haiku


Tartalom
1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
mikroszkóp
Szabolcs Piroska rovata
4. oldal
klasszikusaik
Juhász Gyula
versek, próza